Génbank

Intézetünk szőlőfajta gyűjteménye - mely mára 1570 tételből áll – Európa 2., a világ 6. legnagyobb szőlőgénbankja, amely abból a szempontból is érdekes, hogy a „szőlős nagyhatalmakhoz” képest a magyarországi szőlőterületek csak kis felületet képviselnek.

A természeti erőforrások közül a géntartalékok az emberi életet befolyásoló tényezőként kiemelkedő szerepet töltenek be. A szőlészek és a borászok már a kezdetek kezdetén felismerték, hogy a fajta a szőlőtermesztésben különlegesen fontos szerepet tölt be, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a fajta egy „termelőeszköz”. A termelők számára a kívánt fajta vagy klón, vagy akár alanyfajta kiválasztásánál biztonságos és fajtaazonos forrást egyedülálló módon a szőlőgénbankok jelenthetik. A világ vezető szőlő- és bortermelő országaihoz hasonlóan Magyarországon is fontos feladattá vált a szőlőfajták – mint nemzeti értéket képviselő genetikai alapanyagok – megőrzése és fenntartása.

Az Intézet alapításának célja: génmegőrzés, a biológiai alapok fenntartása, fejlesztése, fajtaérték kutatás, a klónszelekció módszerének kialakítása, új értékes klónok szelekciója, kiválasztása és új fajták előállítása.

A pécsi génbank létesítésében elévülhetetlen szerepet játszott Németh Márton, az Intézet első igazgatója, aki a nemesítési tevékenység irányítója volt az Intézet alapításától 1971-ig. Fajtakutató, fajta tudós, kiemelkedő tudású ampelográfus, eredményes klónszelekciós nemesítő. A fajtagyűjtemény létesítése előtt 1950-51-ben bejárta az országot, sok kipusztulásra ítélt fajtát mentett Pécsre, a régi, filoxéra-vész előtti ültetvényekből sok különös értéket gyűjtött be és helyezett el a génbankba. Ennek köszönhető, hogy még időben be tudta gyűjteni a régi kárpát-medencei fajtákat, amelyeknek a legteljesebb gyűjteménye Pécsett található. A külföldi kapcsolatok révén folyamatosan fejlődött a gyűjtemény, 1971-ben már 1150 tételből állt. A gyűjtemény a régi magyar fajtákon kívül tartalmazza a világ legfontosabb csemegeszőlő fajtáit, a magyar nemesítők fajtáit, a fehér és vörösbort adó borszőlőfajták széles választékát, alanyfajtákat, fontosabb régi és új rezisztens fajtákat. A gyűjteményben megőrizték a fajtakutatás és a klónszelekció során a fajták kiemelt értékes változatait, amelyek akkor a mennyiségi szemlélet miatt nem kerültek állami minősítésre. A pécsi génbankot a világ legfontosabb szőlő génbankjai között tartják számon. A gyűjteményt a 1990-es években három súlyos téli fagykárt követően teljesen felújította Diófási Lajos, az Intézet korábbi igazgatója.

A szőlő génbank az elmúlt 15 évben is sokat fejlődött, ma közel 1600 tételből áll. A gyarapodás elsősorban a rezisztencia nemesítéshez szükséges alapanyagok, külföldön előállított rezisztens fajták beszerzésének, a nemesítés során létrejött értékes génkombinációk megőrzésének köszönhető. A pécsi Intézet génbanki témában FP5 és FP6 EU konzorciumos pályázatokban vett részt. A génbanki tételek molekuláris jellemzése, azonosítása a Szent István Egyetem Genetika Biotechnológiai Intézetével közös programban történt.

A gyűjtemény tételszámának jelentősebb növelésére (külföldi csemege- és borszőlő-fajták, klónok, Vitis-fajok, toleráns és rezisztens fajhibridek, fajták) a 2000. évet követően került sor, ifj. Kozma Pál igazgatósága alatt. Ebben az időszakban egyes ültetvényrészek, táblák újratelepítése, támberendezéseik korszerűsítése is megtörtént, amely munka napjainkban is folytatódik (1. táblázat). A génbank két telephelyen (Központi és Szentmiklós-hegyi), 4,5 ha-on, a Mecsek déli oldalán, védett fekvésben helyezkedik el.