Szőlőnemesítés

Hazánkban egyedül Pécsett folyik világszínvonalú rezisztencia-nemesítés, melynek célja a környezettudatos, fenntarthatóbb szőlő-bor ágazat megteremtése és megerősítése.

Pécs egyik alapvető feladata a génmegörzés. A telep létrehozásakor 1949-ben, a klónszelekció mellett a fajtagyűjtemény létrehozása, fenntartása és a fajtaérték kutatás volt a legfontosabb feladat.

A génmegőrzésre többek között azért jelölték ki Pécset, mert az ország déli részén fekvő terület, hőben és napfényben gazdag, jellemzően ritkán fordulnak elő elemi károk. Az 1949-től folyó folyamatos és szisztematikus munka eredményeként Magyarország legértékesebb szőlőgyűjteménye található Pécsett.

1985-től kezdődően több lépcsőben felújították a gyűjteményt. A rekonstrukciós munka eredményeképpen korszerű rendszerben és a gyűjteményes elvárásoknak megfelelően találhatók ma a szőlőfajták.

• Kárpát-medence ősi fajtái
• Magyar szőlőnemesítők csemege- és borszőlő fajtái
• Vörösborszőlő fajták
• A világ legismertebb csemegeszőlő fajtái
• Környezetkímélő rezisztens szőlőfajták

A biológiai sokféleség megőrzése, a fajok, fajták és változatok fenntartása és a biológiai alapok fejlesztése (magas biológiai értékű és minőségű új fajták előállítása, és új klónok szelektálása) a környezeti, gazdasági kihívásokra adandó hatékony válaszadásban, a csúcsminőségű borok készítésében és a versenyképességben nélkülözhetetlen.

Intézetünk a genetikai erőforrások hasznosítása terén a perspektivikus ősi hungarikum fajták termesztésbe vonásában az elmúlt 15 évben jelentős eredményeket ért el (pl. Csókaszőlő, Sárfehér, Szerémi zöld). Emellett 16 szőlőfajta (regionális-, táj- és világfajták), több mint 300 parcelláján foglalkozunk klónszelekciós nemesítéssel. Állami minősítésben 17 saját nemesítésű és 3 honosított klónunk részesült, valamint további 21 klónt és 1 ősi kárpát-medencei fajtát jelentettünk be állami minősítésre, amelyek az utóbbi időszak nemesítési munkáiból származnak. Továbbá meghatározó jelentőségű feladatot jelent a keresztezéssel előállított új nemes, a peronoszpórával, lisztharmattal és szürkerothadással szemben tartós és magas fokú rezisztenciával rendelkező fajták nemesítése.

Rezisztens csemegeszőlő kutatás

Hazai és nemzetközi viszonylatban is megfigyelhető, hogy a csemegeszőlő fogyasztás egy főre jutó éves mennyisége folyamatosan növekszik. A fogyasztói igények nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is változtak, egyre kifinomultabbak lettek, az új trendek kizárólag magas minőségi elvárások mentén alakulnak. A csemegeszőlő termesztés sikeressége, jövedelmezősége főként a termésbiztonságon alapul, amelynek legfontosabb pillére a szőlőfajta, másnéven a "genetikai alapok". A Kutatóintézet génbankja, illetve a korszerű nemesítési eredmények, a borszőlő fajtákhoz hasonló módon, a csemegeszőlő fajták esetében is jelentős sikereket hozhatnak.

A Kutatóintézetben egy hektár kísérleti csemegeszőlő ültetvény létrehozása úttörő kezdeményezésként egy kiváló kiindulópontot képezhet a hazai csemegeszőlő termesztés számára közép- és hosszútávon. A PTE a régió családi vállalkozásait ösztönözheti ezzel a lépéssel (új fajták bevezetése, szabadalmak, know-how, termesztés-technológiai fejlesztések, értékesítés, marketing). A tavalyi évtől már elindultak azok a támogatási rendszerek, amelyek az új csemegeszőlő telepítéseket jelentősen növelni fogják. A növekvő termőterületek függvényében kiemelten fontos lesz a Kutatóintézet szaktanácsadás szolgáltatása (perspektivikus fajták, termesztés-technológia). Ezt a kísérleti telepítést előzményként támogatja egy 1200 tőkés bemutatókert, amely perspektivikus, új csemegeszőlő fajtákból áll. A bemutatókert fajta honosítási kísérletet, új technológiák bemutatását, továbbá az oktatásban a gyakorlati képzést szolgálja.

Innovatív szőlőfeldolgozási technikák fejlesztése

A borkészítés első kulcslépése a leszüretelt szőlő feldolgozása. Ennek mikéntje jelentős befolyással van a bor későbbi minőségére. Minden borstílus készítésekor rendkívül fontos az aroma- és színanyagok minél tökéletesebb kinyerése, ugyanakkor a járulékosan kioldódó, érzékszervileg kellemetlen tulajdonságú vegyületek mennyiségének minimálisra csökkentése a cefrében, és a cefre védelme az oxidációtól. Erre a jelenleg alkalmazott megoldás a kénezés, roncsoló enzimek használata és a hűtés-fűtés kombinálása. Mindegyik módszernek megvannak azonban a korlátai. A legújabb kutatások az alapanyag feltárására olyan innovatív fizikai módszerek alkalmazását vetik fel, amelyek mellőzik a mesterséges enzimek használatát, gyakorlatilag szükségtelenné teszik az áztatás és az együtterjesztés (maceráció) folyamatát, ugyanakkor maximalizálják a kinyerhető értékes aroma- és színanyagokat a szőlőből.