Kik vagyunk

A Pécsi Tudományegyetem számos különlegességgel büszkélkedhet. Kezdhetnénk azzal, hogy Magyarország első egyeteme, hiszen az első magyar universitast Pécsett alapították 1367-ben. Kiemelhetnénk azt is, hogy az egyik legnemzetközibb közép-európai egyetem, hiszen hallgatói közül minden negyedik külföldről érkezett hozzánk tanulni.
Egyedülálló egyetem vagyunk azért is, mert saját Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel rendelkezünk, melynek területén 1752 óta zajlik szőlőművelés.
Az 1949-ben alapított intézmény a magyar agrárkutatások és az innovatív szőlőnemesítés egyik fellegvára, ráadásul a világ egyik legjelentősebb szőlészeti génbankjának is otthont ad.

A PTE oktatási portfóliója az összes tudományágat lefedi, ezek közül az agrártudomány az egyetem legfiatalabb területe. Több képzést is indítunk, szőlész-borászokat képzünk, elsősorban a régió családi borászatait segítve ezzel, de számos kutatási eredmény, nemesítési program segíti sikerre a hazai és külföldi vállalkozásokat is.

Innovatív, a gazdasági élet szereplőivel közös munkák is zajlanak. A rendszeres tanácsadásokra, nyílt napokra évtizedek óta számíthatnak a térség kistermelői és profi szőlészei-borászai.
Az intézet az utóbbi években látványos megújuláson megy át, amelynek köszönhetően még közelebb tud kerülni a szakmához és a borfogyasztókhoz. A Pécsi Egyetemi Borbirtok egyedülálló szőlőgazdaság Pécs város területén, talán az utolsó az egykor domboldalakat beterítő szőlőbirtokok közül.

Bízom benne, hogy a Kedves Olvasó nem csak weboldalunkat látogatja meg, hanem az intézetbe, a szőlőtőkék közé is ellátogat majd, vagy bont egy palackkal a saját nemesítésű szőlőkből készített boraink közül.

A Kutatóintézet ékszerdoboz, amely (még!) nem érte el azt a súlyát, szerepét Pécsen, amit megérdemelne. Hivatásunk megmutatni és közkinccsé tenni a tudást, a tapasztalatot, a borokat, és azt, hogyan tudunk mindezzel élni. A kutatóintézet munkájának gyümölcsét szekszárdiak, pécsiek, villányiak, Baranya, a régió is „szüretelheti”, ez nekünk szolgálat és hivatás a borszakma impulzusai nyomán. Emellett a boros képzések kézben tartásával megmutatjuk a fiatalságnak, hogy miért fontos a szőlész-borász szakma.

Fiatal szakember kollégáim ugyanilyen lelkesek, nagyon jó egy ilyen megújult csapatot vezetni. Ha így folytatjuk, a Kutató fennállásának 100. évfordulóján, 2049-ben azt mondhatjuk majd: a régió legmodernebb intézete vagyunk és szellemi központként élen járunk az innovációban, a modern technológiában. Olyan jó helyen vagyunk! Csak meg kell küzdeni a célokért.

Az én utam a régiófejlesztés, az innováció, hogy építsünk együtt itt Baranyában: éljünk ezzel a hatalmas lehetőséggel, a kinccsel, ami a kezünkben van. 

1996-ban kezdtem munkámat az Intézetben szőlőmunkásként, majd 5 évvel később a diplomám megszerzését követően kutatói munkakörben kezdtem el dolgozni. Azóta - közel 20 éve - szőlészeti kutatással foglalkozom, a Kutatóintézet az első munkahelyem.

Kutatómunkám során szőlőfajták ökofiziológiai vizsgálatával, a fajták szárazságtűrő képességének jellemzésével foglalkoztam behatóbban. Szakterületem a szőlőfajták vízhiányra adott válaszreakcióinak elemzése, a válaszreakciók hátterében álló szőlőélettani folyamatok kutatása.

Kezdetek óta foglalkoztatott a szőlő génbank, teljesen lenyűgözött a szőlőfajtákban rejlő végtelen nagy variabilitás. A génbankban elmélyülve a borszőlőfajták mellett egyre több, különleges csemegeszőlő fajtát is megismerhettem. A szőlőnövény szeretete és megismerése egyre fontosabbá vált számomra, amely kiinduló pontja volt a klasszikus nemesítés iránti érdeklődésemnek is.

Közel 20 évvel ezelőtt, Dr. Sipos Lajos magánnemesítőnek köszönhetően kezdtem el foglalkozni csemegeszőlő nemesítéssel amatőr szinten. A hibridizáció során fő szempontok voltak a járványt okozó gombabetegségekkel szembeni ellenállóság javítása, koraiság fokozása, magvatlanság és a muskotályos, illetve különleges aromaprofil kombinálása egy genotípusba. 2013-tól biztató eredmények, perspektivikus fajtajelöltek születtek, és azóta minden évben készítek újabb családokat, valamint folyamatosan dolgozom a magoncok szelekciójával.

2021-től a pécsi szőlő génbanki gyűjtemény felelőse lettem, kiemelt fontosságúnak tartom a világviszonylatban is jelentős génbankunk fenntartását és fejlesztését az intézet közép- és hosszútávú céljai között.

Okleveles kertészmérnök, szőlész-borász szakmérnökként a szőlészeti részleget vezetem a szentmiklósi telephelyen. 

Számomra a legizgalmasabb abbana körforgásban élni, ahogyan minden évben metszés után megújul a növény, nincs két egyforma évjárat. A kutatóintézet olyan, mint egy nagy játszótér, de felnőtt szakemberek részére.

Az intézet elindult egy új úton, amit jó iránynak gondolok. Ennek az iránynak a fejlesztése, lehetőségeinek kiaknázása, korábbi (pannonhalmi) szakmai tapasztalataim beépítése és átadása a fiatalabb generációknak minden nap lendületet ad munkámnak.

Ha 100 éves lesz a birtok, 2049-ben, éppen a nyugdíjba vonulásomra fogok készülni. A legnagyobb változás addigra az lesz, hogy nem csak elérjük, de magasabb szintre emeljük a most kitűzött célokat. Jó szakembereket nevelünk, hiszen aktuálisan zajlik a mezőgazdaságban a generációváltás. A Kutató egész biztos középpontba kerül, sokkal tágabb körben.

Elérhetősége: vendegh.balazs[at]pte[dot]hu; +3630/185-9502

Villányi szüretek tapasztalata után kerültem a Pécsi borvidékre. A Mecsek oldalának gyöngyszemén, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borászatának irányítását vállaltam el 2021 nyarán.

Friss innovációk, jövőnket érintő aktuális megoldások, a termelők és a kutatás szorosabb mátrixa, találkozási és szellemi pont a déli borvidékek között is, csak egy szuszra a sok-sok célomból, tervemből.

Engem örök szakmai kíváncsiság hajt, amiben rengeteg kihívás rejlik. Ez egy olyan hely, ahol a fantáziánk szab határt a lehetőségeknek. Kóstolhatóvá tenni olyan fajtákat, amik csak itt találhatóak, önmagában gyönyörű szakmai kihívás és érdekesség egy borembernek.