Kik vagyunk

A Pécsi Tudományegyetem számos különlegességgel büszkélkedhet. Kezdhetnénk azzal, hogy Magyarország első egyeteme, hiszen az első magyar universitast Pécsett alapították 1367-ben. Kiemelhetnénk azt is, hogy az egyik legnemzetközibb közép-európai egyetem, hiszen hallgatói közül minden negyedik külföldről érkezett hozzánk tanulni.
Egyedülálló egyetem vagyunk azért is, mert saját Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel rendelkezünk.
Az 1949-ben alapított intézmény a magyar agrárkutatások és az innovatív szőlőnemesítés egyik fellegvára, ráadásul a világ egyik legjelentősebb szőlészeti génbankjának is otthont ad.

A PTE oktatási portfóliója az összes tudományágat lefedi, ezek közül az agrártudomány az egyetem legfiatalabb területe. Több képzést is indítunk, szőlész-borászokat képzünk, elsősorban a régió családi borászatait segítve ezzel, de számos kutatási eredmény, nemesítési program segíti sikerre a hazai és külföldi vállalkozásokat is.

Innovatív, a gazdasági élet szereplőivel közös munkák is zajlanak. A rendszeres tanácsadásokra, nyílt napokra évtizedek óta számíthatnak a térség kistermelői és profi szőlészei-borászai.
Az intézet az utóbbi években látványos megújuláson megy át, amelynek köszönhetően még közelebb tud kerülni a szakmához és a borfogyasztókhoz. A Pécsi Egyetemi Borbirtok egyedülálló szőlőgazdaság Pécs város területén, talán az utolsó az egykor domboldalakat beterítő szőlőbirtokok közül.

Bízom benne, hogy a Kedves Olvasó nem csak weboldalunkat látogatja meg, hanem az intézetbe, a szőlőtőkék közé is ellátogat majd, vagy bont egy palackkal a saját nemesítésű szőlőkből készített boraink közül.

A Kutatóintézet ékszerdoboz, amely (még!) nem érte el azt a súlyát, szerepét Pécsen, amit megérdemelne. Hivatásunk megmutatni és közkinccsé tenni a tudást, a tapasztalatot, a borokat, és azt, hogyan tudunk mindezzel élni. A kutatóintézet munkájának gyümölcsét szekszárdiak, pécsiek, villányiak, Baranya, a régió is „szüretelheti”, ez nekünk szolgálat és hivatás a borszakma impulzusai nyomán. Emellett a boros képzések kézben tartásával megmutatjuk a fiatalságnak, hogy miért fontos a szőlész-borász szakma.

Fiatal szakember kollégáim ugyanilyen lelkesek, nagyon jó egy ilyen megújult csapatot vezetni. Ha így folytatjuk, a Kutató fennállásának 100. évfordulóján, 2049-ben azt mondhatjuk majd: a régió legmodernebb intézete vagyunk és szellemi központként élen járunk az innovációban, a modern technológiában. Olyan jó helyen vagyunk! Csak meg kell küzdeni a célokért.

Az én utam a régiófejlesztés, az innováció, hogy építsünk együtt itt Baranyában: éljünk ezzel a hatalmas lehetőséggel, a kinccsel, ami a kezünkben van. 

1996-ban kezdtem munkámat az Intézetben szőlőmunkásként, majd 5 évvel később a diplomám megszerzését követően kutatói munkakörben kezdtem el dolgozni. Azóta - közel 20 éve - szőlészeti kutatással foglalkozom, a Kutatóintézet az első munkahelyem.

Kutatómunkám során szőlőfajták ökofiziológiai vizsgálatával, a fajták szárazságtűrő képességének jellemzésével foglalkoztam behatóbban. Szakterületem a szőlőfajták vízhiányra adott válaszreakcióinak elemzése, a válaszreakciók hátterében álló szőlőélettani folyamatok kutatása.

Kezdetek óta foglalkoztatott a szőlő génbank, teljesen lenyűgözött a szőlőfajtákban rejlő végtelen nagy variabilitás. A génbankban elmélyülve a borszőlőfajták mellett egyre több, különleges csemegeszőlő fajtát is megismerhettem. A szőlőnövény szeretete és megismerése egyre fontosabbá vált számomra, amely kiinduló pontja volt a klasszikus nemesítés iránti érdeklődésemnek is.

Közel 20 évvel ezelőtt, Dr. Sipos Lajos magánnemesítőnek köszönhetően kezdtem el foglalkozni csemegeszőlő nemesítéssel amatőr szinten. A hibridizáció során fő szempontok voltak a járványt okozó gombabetegségekkel szembeni ellenállóság javítása, koraiság fokozása, magvatlanság és a muskotályos, illetve különleges aromaprofil kombinálása egy genotípusba. 2013-tól biztató eredmények, perspektivikus fajtajelöltek születtek, és azóta minden évben készítek újabb családokat, valamint folyamatosan dolgozom a magoncok szelekciójával.

2021-től a pécsi szőlő génbanki gyűjtemény felelőse lettem, kiemelt fontosságúnak tartom a világviszonylatban is jelentős génbankunk fenntartását és fejlesztését az intézet közép- és hosszútávú céljai között.

Okleveles kertészmérnök, szőlész-borász szakmérnökként a szőlészeti részleget vezetem a szentmiklósi telephelyen. 

Számomra a legizgalmasabb abbana körforgásban élni, ahogyan minden évben metszés után megújul a növény, nincs két egyforma évjárat. A kutatóintézet olyan, mint egy nagy játszótér, de felnőtt szakemberek részére.

Az intézet elindult egy új úton, amit jó iránynak gondolok. Ennek az iránynak a fejlesztése, lehetőségeinek kiaknázása, korábbi (pannonhalmi) szakmai tapasztalataim beépítése és átadása a fiatalabb generációknak minden nap lendületet ad munkámnak.

Ha 100 éves lesz a birtok, 2049-ben, éppen a nyugdíjba vonulásomra fogok készülni. A legnagyobb változás addigra az lesz, hogy nem csak elérjük, de magasabb szintre emeljük a most kitűzött célokat. Jó szakembereket nevelünk, hiszen aktuálisan zajlik a mezőgazdaságban a generációváltás. A Kutató egész biztos középpontba kerül, sokkal tágabb körben.

Villányi szüretek tapasztalata után kerültem a Pécsi borvidékre. A Mecsek oldalának gyöngyszemén, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet borászatának irányítását vállaltam el 2021 nyarán.

Friss innovációk, jövőnket érintő aktuális megoldások, a termelők és a kutatás szorosabb mátrixa, találkozási és szellemi pont a déli borvidékek között is, csak egy szuszra a sok-sok célomból, tervemből.

Engem örök szakmai kíváncsiság hajt, amiben rengeteg kihívás rejlik. Ez egy olyan hely, ahol a fantáziánk szab határt a lehetőségeknek. Kóstolhatóvá tenni olyan fajtákat, amik csak itt találhatóak, önmagában gyönyörű szakmai kihívás és érdekesség egy borembernek.