A szőlőnemesítéshez szilárd alapok kellenek – partnereivel szerződne fajtanemesítő munkája finanszírozásához a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete

Az elmúlt évtizedek környezeti és gazdasági változásai világszerte jelentős kihívások elé állítják a szőlő-bor ágazatot. Nem kivétel ez alól hazánk sem, ahol a szőlő- és borkultúra évszázadok óta meghatározó. A szőlőültetvények számos cég, kisvállalkozás vagy családi gazdaság megélhetését biztosítják. A szőlészek és borászok munkáját országszerte több kutatóintézet segíti, ahol elkötelezett szakember gárda dolgozik azon, hogy új, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó fajtákkal lássák el az ágazatot. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet élen jár e téren, jelenleg több mint 80 államilag minősített szőlőfajta és klón köthető az PTE SZBKI nevéhez, az idei évben pedig 22 új csemegeszőlő fajtajelölt állami minősítésre való bejelentését indítottuk el. Az elmúlt évek változásai az Intézet munkáját is érintették, a jelenre és a jövőre fókuszáló vezetőség minden téren keresi a megoldást. Egyebek mellett a szaporítóanyag előállítás és értékesítés terén is szeretnének változásokat elérni.

 A szakterületet szabályozó jelenleg hatályos jogszabály a szőlő szaporítóanyagok előállításáról, minősítéséről és forgalomba hozataláról szóló 87/2006. (XII. 28.) FVM rendelet pontosan, logikusan szabályozza a folyamatot – magyarázza Madaras Zoltán, a PTE SZBKI elnöke. Ennek értelmében a termelőnek törzsültetvény létesítésekor a telepítési engedély mellett egy fajtafenntartói hozzájárulást is kell kérnie, illetve szerződést kell kötni a fajtafenntartóval – jelen esetben velünk. Sajnos, az elmúlt években csupán a jogszabály első része valósult meg, a szerződéskötések elmaradtak. Ezen szeretnénk változtatni a jövőben, hiszen az így befolyt összeget további kutatásokra tudnánk fordítani. Folyamatosan dolgozunk új fajták nemesítésén, klónszelekción olyan perspektivikus fajták esetében, mint például a kékfrankos, olaszrizling, furmint vagy rezisztens fajták sorából a Jázmin.

Miért van szükség erre a bevételre?

Az elmúlt években sok változás történt, nemcsak a borászatokban, hanem a Kutatóintézet életében is. Megváltoztak a gazdasági körülmények, hiszen az egyetem alapítványi fenntartású lett.  Folyamatos kapcsolatban vagyunk a borászokkal, a piac meghatározó szereplőivel, értjük, és tudjuk, hogy mik azok az új kihívások, amikre keresik, és amikre tőlünk várják a megoldást. Az intézetben az elmúlt két évben egy új, dinamikus csapat állt össze, akik szívügyüknek tekintik a minőségi magyar szőlő- és bortermelést. Célunk, hogy töretlen lendülettel folytassuk a fajtanemesítésben és a klónszelekcióban végzett munkát, hiszen a piacnak szüksége van arra, hogy az új kihívásoknak megfelelő fajtákkal dolgozzon.

Miért döntöttek a cselekvés mellett?

Számunkra fontos és szükséges, hogy a jövőt stabil alapokra tudjuk helyezni, ehhez azonban először rendbe kell tenni, meg kell erősíteni az alapokat. Ennek fontos része az, hogy a törvényben rögzített jogosítványok, amiket a fajtafenntartóknak biztosítanak, érvényesülhessenek. Az elmúlt 20 évben az Intézetünkben nemesített fajták és klónok kiindulási szaporítóanyagai rendelkezésre álltak, az oltványtermelők használták is őket. A kétlépcsős törvény betartásában odáig eljutottunk, hogy a telepítéshez a hozzájárulásunkat megkérték, viszont a 2. lépés, a fajtafenntartói díjakról és együttműködésről szóló szerződés nem jött létre. Nem szeretnénk a múltban vájkálni, nem célunk felelőst keresni, a jelenre és a jövőre fókuszálunk.  Azt szeretnénk elérni, hogy azok a jogdíjak, amelyeket a jogszabály biztosít számunkra, meg is érkezzenek. Ehhez nagyfokú körültekintésre van szükség, hiszen az ügy sokszereplős. Mindenki számára vállalható megállapodásokat kell kötni, mivel nemcsak az új fajták és klónok előállítása a fontos, hanem a jogszerű fajtahasználat is, amely egy fajta sikerességének kiindulópontja kell, hogy legyen.

Mi történt eddig?

Év elején felvettük a kapcsolatot valamennyi érintett intézménnyel: az Agrárminisztériummal, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal, a Baranya Vármegyei Kormányhivatallal és a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségével. Örömmel tapasztaltuk, hogy mindenki nyitott volt az egyeztetésre. Az egyeztetések jelenleg is zajlanak, de mivel ez egy sokszereplős, hosszadalmas folyamat, úgy érezzük, hogy a szerződéskötésekre vonatkozó, januárban kitűzött határidőt nem tudjuk tartani. Ezért úgy döntöttünk, hogy felgyorsítjuk a folyamatot: a napokban felkeressük a hazai összes oltványtermelőt, illetve törzsültetvényest, és egyenként szerződünk velük. Célunk, hogy minden együttműködő partnerünkkel augusztus végéig leszerződjünk, így a pécsi fajtákból a következő évre tervezett oltvány-előállítás zökkenőmentes lesz, és a szőlész-borászokat sem éri semmilyen kár.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Elsődleges ajánlatunk, hogy a fajtafenntartásért oltványonként maximum 5 Ft többletköltséget építsünk be az árba, ez egy átlagos, 500 forintos oltvány esetében 1% ár növekedést jelent. Ez az összeg a nyugat-európai fajtafenntartói hozzájárulás mértékéhez képest nagyságrendekkel kisebb, de számunkra így is hatalmas segítség, amit célzottan és teljes mértékben fajtanemesítésre és klónszelekciós kutatásokra tudunk fordítani. A tervezett áremelésről megkérdeztük partnereinket is, szerintük az 1%-os emelés elfogadható, az árba könnyen beépíthető.

Az Intézet tehát jó úton jár?

Úgy gondolom, igen. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy terveink szerint haladjunk előre, és a jogszabályoknak megfelelően, minden fél számára elfogadható és tervezhető módon emeljük új szintre az együttműködést. Partnerségre törekszünk, hiszen valamennyiünk számára a legfontosabb, hogy a szőlő és a bor - hagyományainkhoz híven - a jövőben is gazdasági, szellemi kultúránk része, nemzeti értékeink kimagasló tétele legyen.